A varroázis a méhek fertőző betegsége, amelyet a Varroa destructor atka okoz. Az atka Indiából származik, ahol a helyi méhek ellenállóak vele szemben, ellentétben az európai méhekkel. Csehországban a múlt század 70-es évei óta elterjedt. A Varroa destructor nemcsak a költést támadja meg, hanem a kifejlett egyedeket is, amelyeket jelentősen legyengít a hemolimfa szívásával. A varroázis hatására a méhcsalád fokozatosan gyengül, tökéletlenül fejlett méhek kelnek ki. A méhek élettartama jelentősen lerövidül, a méhek gyakran télen pusztulnak el, tömeges fertőzés esetén már ősszel is.
A varroázis (Varroa destructor) nemcsak a méhköltés, hanem a kifejlett méhek betegsége is.
A varroázis betegség kórokozója a parazita
Varroa destructor atka. A Varroa destructor eredeti gazdája az
indiai méh, a múlt század 60-as éveiben került át a mi mézelő méhünkre és hihetetlen
gyorsasággal terjedt el Délkelet-Ázsiából. Ma már minden kontinensen veszélyezteti
a méheket.
Az atka nősténye a méh költősejtjébe hatol be közvetlenül a lefedés előtt. A
lefedett sejtben zajlik le a parazita teljes fejlődése, a petékből kikelnek a
fejlődési stádiumok, amelyek kifejlődnek és párosodnak. Az első lerakott pete
általában hím, a további peték nőstények. A dolgozó vagy here kikelésekor a régi
nősténynyel együtt 2-6 fiatal megtermékenyített nőstény fut ki. A Varroa
destructor a hereköltést részesíti előnyben. Az anyasejteket nem támadja meg.
A sejtekbe általában több nőstény hatol be együtt. Ezt a ciklust minden nőstény
akár 7-szer is megismételheti.
Az atkák és fejlődési stádiumaik kizárólag a lárvák, bábok és kifejlett méhek
hemolimfájával táplálkoznak, amelyet bőrük ismételt átszúrásával nyernek.
Az atkák a fertőzött herék és dolgozók beröpülésével, rajokkal stb. terjednek.
A Varroa destructor leginkább a legyengült méhcsaládok kirablása
során terjed.
A Varroa destructor atkák ráadásul más betegségek kórokozóit is
terjesztik és csökkentik a méhcsaládok ellenállóképességét.
A varroázis kezdeti stádiuma teljesen tünetmentes, csak az atka
nőstényeinek jelenlétéből állapítható meg a téli hullában vagy a diagnosztikai
fumigáció utáni hullaesésben.
A varroázis előrehaladott stádiuma: Varroa destructor
atka nőstények a kaptár alján, atkák a hereköltésen.
A varroázis erősen fejlett stádiuma: Varroa destructor
atka nőstények a méheken való vizsgálattal kimutathatók, a dolgozóköltésen,
eltorzult fiatal méhek (szárnyak nélkül, rövidült potroh), méhek eltűnése augusztus
és október között, méhcsaládok pusztulása a telelés során.
Hangyasav a varroázis elleni küzdelemben:
A hangyasav nagy előnye, hogy a lefedett költésre
is hat, miközben a fejletlen atkák egy része is elpusztul. A hangyasav
ideális szerré vált a nyári kezeléshez az utolsó mézszedés után és a téli méhek
nevelése előtt. A hangyasav használatakor a maradékanyagok teljesen problémamentesek.
A hangyasav alkalmazásának legmegfelelőbb ideje július-augusztus,
az utolsó mézszedés után. A méhcsaládaknak költéssel kell rendelkezniük, legalább
két kaptártest lakói legyenek és legalább kis mennyiségű készletük legyen.
Hangyasav adagolása: Ne használjon többet, mint 2 ml hatvanszázalékos
hangyasavat egy lakott keretre - tehát kb. 40 ml-t két kaptártestben lévő méhcsaládhoz.
Időjárás a hangyasav használatához: Lehetőség szerint csak száraz
időben és 25-12°C közötti hőmérsékleten (éjszaka sem kellene a hőmérsékletnek
túllépnie ezt a határt)
Figyelem: A hangyasav maró anyag! Ezért csak kesztyűben dolgozzon és lehetőleg
kint. Mindig legyen kéznél egy kanna víz a hangyasavval szennyezett helyek
leöblítésére.
Az egyszeri használat sikere jelentősen ingadozhat. Ezért előre helyezzen be
alátéteket és egy-két hét múlva ellenőrizze a hullaesést. 500-nál több elpusztult
atka esetén már eltekinthet az ismétléstől. Az alátét ellenőrzése az egyetlen mód
a hatékonyság meggyőződésére.
Tanácsok a varroázis (Varroa destructor) elleni sikeres küzdelemhez
- Támogassa a szervezettséget és fegyelmet. Egyetlen intézkedés sem lehet teljesen
hatékony, ha nem hajtják végre minden méhcsaládban és egyszerre.
- Figyelje környezetét és távolítsa el a vadon élő méhcsaládokat.
- Folyamatosan szervezze a varroázis diagnosztikáját, nem elég csak
tudni, hogy a méhcsaládok fertőzöttek, fontos ismerni a fertőzés mértékét (intenzitását)!
- Lássa el kaptárait egész évben alátétekkel. Mindig vizsgáltassa meg a téli
hullát - ez az előző kezelés értékelése és útmutató a további eljáráshoz. Figyelje
az atkák természetes hullaesését az alátéteken heti időközönként június végétől
szeptember közepéig. Figyelje rendszeresen a lefedett hereköltés fertőzöttségét,
távolítsa el rendszeresen a lefedett hereköltést, építőkereteket helyezzen a költés
közepébe (ne utolsó keretként). Számolja meg az atkákat az alátéten az 1. diagnosztikai
őszi fumigáció után
- Segítsen korlátozni a szükséges vegyi küzdelmet: rendszeresen cserélje az anyákat,
fiatalítsa a méhcsaládokat rajok és söpretek képzésével, mindig távolítsa el az
utolsó hereköltést!
- A varroázis enyhítésére használjon hangyasavat (Formido)
már kora nyáron, különösen ha problémák vannak a nozematózissal és mészköves betegséggel.
- Az utolsó méz kicsavarásáig ne használjon semmilyen vegyi gyógyszert a
hangyasav kivételével.
- Az utolsó kezelést aeroszollal végezze decemberben, amikor a
méhcsaládak költés nélküliek. Az utolsó atkák elpusztításával megakadályozza az
atkák gyószerekkel szembeni esetleges rezisztenciájának (ellenállóképességének)
továbbadását.
- A varroázis visszaszorítása kulcs a méhcsaládok más fertőzések
elleni védelmében is.
A varroázis kezelésére szolgáló készítmények, mint a hangyasav,
hangyasav párologtatók és formidol megtalálhatók webshopunkban
méhészeti kellékek.
A varroázis fertőzöttségi szintjének megítélésére szolgáló alapvető diagnosztikai
módszer a téli hulla flotációs vizsgálata, amelyet a méhészek az év első heteiben
adnak be vizsgálatra. A hulla a kaptárak aljában lévő alátétekről van lesöpörve.
A méhcsaládok szokásos téli vizsgálata az alátétek megtekintésével tehát kiegészül
a kötelező mintavétellel, szárítással és szitálással. A vizsgálandó hullaminta
nem tartalmazhat méhtetem részeket (döglények garázdálkodásának eredménye) vagy
kaptárrészeket (egerek munkája) és száraznak kell lennie. A mintát papírdobozba
kell helyezni, megjelölve névvel, címmel, telephellyel és méhcsaládok számával.
A ZO megbízott munkatársa a mintára még sorszámot ír a listából, amely a mintákkal
együtt megy vizsgálatra a laboratóriumba.
