Minden méhész egyik fő kihívása a varroa atka kontrollja. Ez az egy-két milliméteres apró parazita ugyanis a méhek legveszélyesebb ellensége. Az atkák kolonizálják és szaporodnak a fiasításban, elrejtőznek a méhek testének ízületei között, és kiszívják a testnedveiket, ezáltal gyengítve a méheket és egyúttal vírusos fertőzéseket terjesztve. Az atkák jelenléte deformált és beteg méhek kialakulásához vezet, és beavatkozás nélkül fertőzésük elkerülhetetlenül az egész méhcsalád pusztulásához vezet. A varroázis problémája minden méhészt érint – a kaptárak számától függetlenül
A varroázis kezelésének módszerei és az oxálsav szublimáció
A piacon több módszer létezik a varroázis elleni küzdelemre, de a leggyorsabban terjedő közé tartozik az oxálsav szublimációja (párolgása). Ennél az eljárásnál a kristályos fehér oxálsavat (külsőre a porcukorra hasonlít) a készülékben szublimálják – vagyis közvetlenül szilárd halmazállapotból gáz halmazállapotba változtatják anélkül, hogy folyékony halmazállapoton menne keresztül. A gőzáramot ezután a kaptárba fújják, ahol az oxálsav kondenzálódik a keretek és a méhek felületén, és hatékonyan pusztítja az atkákat.
A pontos mechanizmus, ahogyan az oxálsav elpusztítja a varroázist, még nem teljesen ismert, de hatékonysága a varroa destructor atkák elleni küzdelemben bizonyított. Megfelelő alkalmazás esetén nem káros a méhekre vagy a mézre – a mézből két héten belül elpárolog, és a benne lévő sav szintje visszatér a természetes értékre. Az oxálsav ráadásul számos növény természetes alkotóeleme (például a sóska), de figyelembe kell venni, hogy savról van szó: nem teljesen ártalmatlan.
A kezelés és maga az alkalmazás során megfelelő védőeszközöket kell használni: munkaruha, legalább ABE P3 osztályú szűrős maszk és vegyszerálló kesztyű. A sav gőzei veszélyesek belélegzés esetén, és az anyag könnyen áthatol a bőrön is.
Oxálsav szublimációs berendezések
A piacon számos készülék áll rendelkezésre különböző működési elvvel és árfekvésben, az alapmodelltől a professzionális modellekig. Az elv azonban mindig ugyanaz – az oxálsavat optimális hőmérsékletre melegítik, és a keletkező gőzt a kaptárba fújják.
A méhészek között eltérő vélemények vannak a szublimáció menetéről, konkrétan a hőmérsékletről, mennyiségről és az alkalmazás gyakoriságáról. A felhasználók tapasztalatai azt mutatják, hogy:
-
Az oxálsav (oxálsav-dihidrát) optimális adagja kaptáranként 1–3 gramm – 1 gramm elegendő kisebb méhcsaládokhoz, 3 gramm erős méhcsaládokhoz. Átlagos kaptár esetében körülbelül 2 gramm ajánlott.
-
A szublimáció körülbelül 157°C-on kezdődik, ezen a hőmérsékleten a folyamat lassú, és fennáll a készüléken belüli lecsapódás veszélye. Ideális a 200–230°C közötti felmelegítés.
-
A kezelés gyakoriságáról eltérő vélemények vannak. A zárt fiasításban az atka 11–12 napig is túlél, ezért eddig az időpontig a kezelések kevésbé hatékonyak. A szezonban 5–7 alkalmazásból álló ciklus ajánlott néhány napos időközönként, továbbá az utolsó mézszüret után őszig tartó időszakban. A szublimáció alkalmas záró kezelésként is a teleltetés előtt, mindig 10°C feletti külső hőmérsékleten, amikor a téli méhcsomó laza.
Alapvető fontosságú, hogy célzottan közelítsünk a kezeléshez – mérjük fel a méhes fertőzöttségét, és az adagolást valamint az alkalmazás módját a méhcsalád aktuális helyzetéhez igazítsuk. Csak így érhetjük el a méhcsaládok hatékony védelmét és a minőségi, egészséges mézet.
