Ha méhészként a méhcsaládoktól nyert méz lehető legnagyobb mennyiségét szeretné eladni, valószínűleg az egyik legjobb lehetőség az Ön számára a méz pasztázása. Ez egy mézfeldolgozási folyamat, amelynek során a méz finom kristályos anyaggá alakul, amely sűrűbb állagú. Mivel a pasztázott méz tulajdonságai nem változnak, hosszú távon tárolhatjuk, ami a legnagyobb előnye.
Ha a méz pasztázása mellett döntünk, két módszert alkalmazhatunk. Az első módszer a kikristályosodott méz speciális gépekkel történő őrlését jelenti. Ez a módszer különösen alkalmas a gépi nagyüzemi mézpasztázáshoz. A második módszer az otthoni környezetben történő pasztázás.
Méz pasztázása otthoni környezetben
Ez a folyékony méz kikristályosításáról szól, amikor kis kristályokat igyekszünk létrehozni a lehető legrövidebb időtartam alatt. Az így kezelt méz változatlan állagú, amely lehetővé teszi a méz hosszú távú tárolását és megőrzését. Mielőtt hozzákezdenénk a pasztázáshoz, alaposan meggyőződünk arról, hogy a méz nem erjed. A méz sem tartalmazhat túl nagy mennyiségű vizet, legfeljebb 19%-ot a tartalomból. Ha otthoni pasztázás mellett döntünk, először 45°C körüli hőmérsékleten folyékonnyá tesszük a mézet, ha azonban frissen nyert, ez nem szükséges.
A következő lépés a méz lehűtése az oltáshoz. A hőmérsékletnek ebben az esetben 30-35°C között kell mozognia. Az oltás után már át kell térnünk a keverésre, amikor a hőmérsékletet körülbelül 10-15°C-ra csökkentjük. Ezután a mézet üstbe vagy bádogdobozba helyezzük. A 35 kg-os mézhez való üstöt csak körülbelül 30 kg súlyú mézzel töltjük meg, a 25 kg-os bádogdobozt csak 20 kg-gal. A körülbelül 30 kg súlyú folyékony mézhez hozzáadunk kristályos mézet, amelyből körülbelül 0,5-1 kg van, és a keveréket lassan keverni kezdjük. Ügyelünk arra, hogy a hőmérséklet 30-35°C körül legyen, várjuk, amíg a méz az üstben elzavarosodik.
Ha megfelelő keverőt választunk a használathoz, több lehetőségünk van. Az első közülük egy elektromos fúróval hajtott pasztázó prizma, amelynek legalább 500 W körüli teljesítménnyel kell rendelkeznie. A keverésnek kis fordulatszámon kell történnie, fontos az is, hogy alaposan összekeverjük az edényben lévő összes mézet. A második lehetőség a kézi pasztázó használata. Előnyös számunkra, hogy nem kell elektromos energiát használnunk, hanem csak magunkra támaszkodhatunk. Bár ez fizikailag fárasztóbb és igényesebb módszer, olcsóbban jön ki.
A pasztázás további menete az, hogy tovább folytatjuk a keverést és 10-15°C körüli hőmérsékleten tartjuk a mézet, de szobahőmérsékleten is hagyhatjuk. A mézet naponta kétszer, 2-3 percig keverjük. Az idő múlásával a méz tejesen elszíneződik, fényességgel is jellemezhető. Ilyen esetben kanállal kipróbáljuk, milyen a méz állaga. Ha a méz már lassan húzódik, elkezdhetjük az edények vagy üvegek mézzel való megtöltését. Ha attól tartunk, hogy a méz túlságosan megkeményedik, tovább folytathatjuk a keverést, amíg az úgynevezett teljes kristályosodás be nem következik.
Ha a kristályosodást valamelyest le akarjuk lassítani, ezt a méz 25-30°C körüli hőmérsékletre való melegítésével érjük el. Még akkor is, ha már üvegekbe töltjük a mézet, célszerű enyhén felmelegíteni, akkor könnyebben dolgozunk vele. Ezzel a módszerrel esetlegesen megakadályozzuk a méz túlzott megkeményedését is, ami később bekövetkezhetne.
Ha felmelegítés után nem töltjük meg azonnal az üvegeket, a méz valószínűleg ismét megkeményedik és újra melegíteni kell, azonban a mézen így a megtöltés után csíkok keletkezhetnek, ezért jobb, ha nem halogatjuk a töltést. Ha már megtöltöttük az üvegeket mézzel, gondosan lezárhatjuk és eltárolhatjuk. A tárolt méz idővel pasztaszerű állagot nyer. Az így kezelt pasztázott mézet ezután legjobban 20°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk. Nem szabad közvetlen napsugárzásnak kitenni.
A repcemézen kívül más méztípusokat is pasztázhatunk ezzel a módszerrel, mint például a hársfaméz, lóherméz, továbbá egyes virágmézek.
