1888-ban Matěj Hlinecký fontos tanulmányt írt a Český včelař (Cseh Méhész) folyóiratba, amelyben többek között ezt írja: „Azon bajok között, amelyek ellen a méhészek hiába küzdenek, az első helyen a költésrothadás áll, amely ellen hiába kerestek gyógyszert és fűszert. Ez a szörnyű szörnyeteg Dániában, Angliában és Norvégiában tombol."
Ez a pusztító betegség nem volt ritka a cseh földeken sem. Talán minden
méhész szembesült vele, anélkül, hogy tudta volna, mi ellen is küzd tulajdonképpen. Ma már
ugyan sokkal többet tudunk a méhpestisről és a Paenibacillus larvae baktériumról, amely
okozza, de a betegség elleni sikeres küzdelem továbbra sem sikerül. Azért, hogy ismerjük a
kórokozót, a méhészek az egész világon Dr. Gershom Franklin White-nak tartoznak hálával.
Gershom F. White, B.S., Ph D., M.D., 1873. december 22-én született Hooksburgban, Ohióban,
az Egyesült Államokban. Hosszú évekig tartó biológiai tanulmányait az ohiói állami iskolában
kezdte, majd az Ohiói Egyetemen, a Cornell Egyetemen, a George Washington Egyetemen és a
Johns Hopkins Egyetemen folytatta. Már tanulmányai során az állati bakteriológiára, különösen
pedig a méhekre összpontosított. A bakteriológia akkoriban nagyon fiatal tudományterület volt.
Az angol "bacteriology" szót ugyan először 1886-ban használták, de még hosszú évekig nem volt
a bakteriológia tudományos diszciplína a szó igazi értelmében.
Feltáratlan terület
Ha a baktériumok tanulmányozása a 20. század elején még gyerekcipőben járt, a méhek
mikroorganizmusainak tanulmányozása még rosszabb helyzetben volt. A méhészeknek szerte a
világon olyan betegségek okoztak károkat, amelyeket sokszor még elnevezni sem tudtak. A cseh
földeken hosszú ideig azt hitték, hogy a "lárvarothadást" vagy a "pestist" romlott kaptári
levegő vagy a viaszmoly okozza. A 19. század végi német méhészek a rejtélyes betegség okának
a méh tisztán genetikai oldalát tartották. Az északi országokban pedig az a nézet terjedt el,
hogy a pusztulást a költés áthűlése okozza. Mások úgy vélték, hogy a károkat egy ismeretlen
gomba okozza. Rengeteg elmélet és találgatás volt, de tények egyáltalán nem. Teljesen
lehetséges, hogy sok, a méhészek által pestisnek nevezett betegség okozta pusztulás
valójában nem is volt pestis. És éppen ebbe a feltáratlan területre lépett be Gershom White.
Az amerikai kontinensen ő volt az első, aki a méhek betegségeivel foglalkozott. Már tanulmányai
során társszerzője lett a "New York állam fertőző betegségének okainak előzetes vizsgálata"
című munkának. A bomló lárvák mintáiból sikerült izolálnia a Bacillus alvei baktériumot. 1907-ben
pedig leírta a méhpestis kórokozóját, a Bacillus larvae baktériumot, amelyet ma Paenibacillus
larvae néven ismerünk. És így megismerhette a világ a méhek legsúlyosabb betegségének
kórokozóját. Dr. White ezt követően 14 további tanulmányt írt a méhek betségeiről, különösen
a méhpestisrel és a költésrothadással, a méhészetben előforduló baktériumokkal, a nosemával
és a zsákosköltés vírusával (SBV) foglalkozott.
Ezután White a Division of Bee Culture-ben dolgozott, ahol azonban kezdtek megjelenni
viták közte és munkatársai között. Bár tisztelték "ritka képességei" miatt, egyébként
nem kommunikatív introvertáltnak tartották. Állítólag nem volt túlságosan nyitott a
csapatmunkára. A viták odáig fajultak, hogy felettese megtagadta a beleegyezését számos
tanulmány publikálásához. Hosszú huzavona után végül megkapta a hozzájárulásukat.
1917-ben White a mezőgazdasági minisztérium által felügyelt Bureau of Entomology kormányzati
intézményhez került. Munkáját megszakította az első világháború, amikor katonaorvosként
szolgált. A háború után folytatta munkáját. Nem csak méhekkel foglalkozott, hanem más
rovarok betségeivel is. Még steril légylárvákat is tenyésztett, amelyeket sebészek
használhatnának
a csontvelőgyulladás kezelésénél. Számtalan rovarbtségét írt le és új biológiai
védekezési módszereket fejlesztett ki számos kártevő ellen.
Dr. White váratlanul meghalt egy félbehagyott tanulmány közepén, 1937. április 27-én.
Soha nem nősült meg, életét az entomológiai kutatásnak szentelte. Ugyanabban az évben
megjelent nekrológjában ezt írják: "A doktor halálával a tudomány lelkes, gondos és
szorgalmas kutatót veszített." Sokak számára Dr. White ma is erős inspiráció.
Élete és munkássága emlékeztet arra, hogy ne féljünk a feltáratlan területektől,
hanem inkább törekedjünk azok megismerésére.
A Včelařství (Méhészet) folyóiratból Erik Tihelka
