Ha a méhek rajzásáról beszélünk, akkor a szaporodásuk módjáról van szó, amely biztosítja a méheknek fajuk fennmaradását. Teljesen természetesen megy végbe és a méhközösség jellemző tulajdonsága.
A rajzás okai és lefolyása
A rajzás mindig több okból következik be. Lehet például a méhcsalád túlmelegedése a kaptárban, az aránytalanság a nyílt és a fedett fiasítás között, leggyakrabban azonban a kaptárban lévő hely hiányáról van szó. Ha ez bekövetkezik, a méhek megváltoztatják viselkedésüket és elkezdik kialakítani a jövőbeli anyák sejtjeit, vagyis az anyabölcső-kezdeményeket. Ezeket a sejteket ezt követően az anya megtölti lerakott megtermékenyített petékkel. Normál tojásnál ezekből a petékből dolgozók keletkeznek. Miután azonban anyasejtekbe rakták őket, új anya válik belőlük, akinek kikelése után el kell pusztítania az anyasejtek további lakóit, akik szintén anyák lehetnének és így versenytársai. A méhek jól gondoskodnak táplálásáról, túlzott mennyiségű anyatejjel látják el. Míg azonban a méhek az új anyát táplálják, a régivel nem törődnek és nem etetik. Ez ahhoz vezet, hogy ez az anya már nem képes petét rakni, fogyni kezd és ismét repülőképessé válik. Ebben az időben már lassan közeledik a kaptártér bejáratához, ahol várja a lehetőséget, hogy kirepüljön és elhagyja a kaptárt. Ha már megtörtént az anyasejt befedése, ez azt jelenti, hogy a méhcsalád teljesen felkészült a rajzásra. A rajzás többnyire szép és meleg napos időben történik, leggyakrabban a déli órákban. Mielőtt azonban a méhek kirepülnének a kaptárból, megtöltik méztáskáikat. Az ezekbe elhelyezett készletek később táplálékot biztosítanak számukra az útra. Ezután már semmi sem akadályozza a méheket abban, hogy elhagyják a kaptárt. Kirepülnek a régi anyával az élen, aki azonban nem repül túl jól, ezért például egy ágra telepszik a kaptártér közelében. Az első raj, amely így kirepül, primerajnak nevezik, ennek végén azután anyacsere történik. Tovább a méhek már az új anyák oldalán rajzanak, akik gyorsabb és ügyesebb repülésre képesek, mint a régi anya, továbbá messzebbre is repülhetnek. Az ilyen repüléseket utórajoknak nevezik. Rajzáskor az anyához odagyűlnek a többi méhek és körülveszik. Ily módon keletkezik az anya körül a rajfürt, amelyben a méhek akár egy napig vagy még két napig is kitarthatnak. Más méhek, amelyeket felderítőknek neveznek, azzal a feladattal bírnak, hogy a várakozó rajnak új helyet keressenek a megtelepedéshez. Átkutatják tehát a környéket és keresik a legalkalmasabb üreget, kölcsönösen kommunikálnak egymással, megbeszélik, hogy melyik üreg hogyan néz ki és közösen kiválasztják a legjobb lehetőséget. Oda vonul azután az egész raj és telepszik meg.
A rajzó méhek nem szúrnak
Ha attól tart, hogy a rajzó méhek megszúrják, nincs rá oka, amennyiben nem szenved súlyos allergiától. Nem valószínű, hogy a méhek megszúrják, mivel nem kell megvédeniük kaptárukat, mert még nincs, ráadásul táplálék van a méztáskáikban, ezért elégedettebbek, tehát nyugodtabbak is. Ha tehát nincs súlyos allergiája a méhekre és így nem fenyegeti közvetlenül életveszély a méhszúrás miatt, nem kell félnie a szúrástól, akár egyes példányokra vagy közvetlenül a rajfürtben lévő méhekre bukkan. A rajzó méhek soha nem szúrnak. A rajfürtben lévő méhek sem bírják ki hosszú ideig egy helyen, ez legfeljebb két nap kérdése, inkább kevesebb. Ha tehát allergiás vagy egyszerűen csak fél attól, hogy a rajfürthoz közeledjen, biztonságosabb távolságból figyelheti a méheket. Ha azonban közelebb akar kerülni a méhekhez, legyen inkább óvatos és lassan, megfontoltan közeledjen. Előfordulhat önnel, hogy a méhek rajfürtje például a kertjében telepszik meg, ami, ha mondjuk kisgyerekei vannak, veszélyes lehet. Ilyen esetben jobb biztonsági okokból vagy figyelni a gyerekeket, vagy lehetőség van méhészt hívni, ha a környékünkön van valaki, és megkérni, hogy fogja be a méheket.
A méhek rajzása napjainkban
Napjainkban a legtöbb méhész számára a rajzás nemkívánatos jelenség, mert csökkenti a méhcsaládtól származó hozamait, és számára előnyös megelőzni. A rajzást ezért a méhész igyekszik korlátozni például a méhcsalád megfelelő módon történő kezelésével, vagy a méhtörzsek kiválasztásával és azt követő nemesítésével, amelyek nem hajlamosak túlságosan a rajzásra. Ennek ellenére azonban rajzás következhet be, mivel a megelőzésére irányuló törekvés ellenére továbbra is a méhközösség természetes és ösztönös tulajdonsága marad. Bizonyos esetekben, amikor a méhészeknek kevés méhük van a kaptárakban, hagyják a méheket szabadon kirajzani, hogy megakadályozzák fogyásukat. Ez azonban napjainkban nagyon kivételes, mivel a méhészek számára a rajzás szinte semmilyen előnyt nem hoz, nemhogy hozamot, ráadásul a méhek rajzáskor különféle betegségeket vihetnek át, amelyek fertőzőek lehetnek. Ha azonban a méhész a kaptárjában nem hagyja figyelmen kívül a keletkező anyabölcsőket, sikeresen meg tudja akadályozni a rajzást.
