Átlárváló kanál rozsdamentes acél - DE

Professzionális kétoldalú átlárvázó kanál rozsdamentes acélból

Rozsdamentes átlárvázó kanál az alapvető eszközök közé tartozik azon méhész ár, akik célzott anyakák nevelésével foglalkoznak. Lehetővé teszi a legfiatalabb lárvák pontos és kíméletes áthelyezését mesterséges anyakelyhekbe, valamint az előkészített természetes anyabölcsőkbe. Az átlárvázás ma a legelterjedtebb és egyben nagyon hatékony módszer arra, hogy fiatal anyákat biztosítsunk kiválasztott genetikai vonalból – olyan lárvából és méhcsaládból, amelyet magunk határozunk meg. Az átgondolt formának és biztos fogásnak köszönhetően ezzel a kanállal kezdők is kényelmesen dolgozhatnak. Megfelelő eljárás mellett nem kivétel a lárvák 90% feletti elfogadása.

Főbb tulajdonságok és előnyök a méhész ár

Minőségi rozsdamentes acél és könnyű fertőtlenítés: A kanál tartós rozsdamentes acélból készült. Nem korrodál, jól bírja a szokásos tisztítást és fertőtlenítést, így alkalmas a higiénikus anykanevelésre, ahol az eszközök tisztasága alapvető szerepet játszik.

Praktikus kétoldalú kivitel: Az egyik végén finom, rugalmas hegy található, kb. 2 mm-es elvékonyodással a lárvával való érzékeny munkához. A vékony végződés megkönnyíti a nagyon fiatal lárvák felvételét is, és segít minimalizálni a sérülésüket. A tapasztaltabb méhészek értékelni fogják, hogy a hegyét saját technikájukhoz igazíthatják (pl. finoman módosíthatják gyémánt reszelővel vagy enyhén megfelelő szögbe hajlíthatják). A másik vég széles lapkává bővül, amely spatulaként szolgál az anyakelyhek tisztításához a megszáradt méhpempőtől, viasztól vagy propolisztól.

Biztos fogás és stabilitás az áthelyezéskor: A középső rész kifejezetten recézett, így a kanál nem csúszik az ujjak között még hosszabb munka, meleg vagy kesztyű használata esetén sem. A törékeny lárvák áthelyezése ennek köszönhetően stabil, pontos és kíméletes.

Ajánlott eljárás és tippek a sikeres átlárvázáshoz

A nagyobb sikeresség érdekében először cseppentsen egy kis csepp hígított méhpempőt vagy tiszta vizet az anyakelyhekbe. Nagyobb mennyiségű folyadék a kelyhek nevelőkeretbe való felakasztásakor (fejjel lefelé) nehezebben marad meg. Ezt követően vegye ki a petéket és legfiatalabb lárvákat tartalmazó lépet. A gyakorlatban gyakran könnyebb dolgozni egy sötétebb, többször berakott lépdarabon, ahol a fehér lárva jobban látszik, mint a szűzlépben.

Az anya általában a középpontból a szélek felé rak. A középen ezért idősebb lárvákat talál, míg a megfelelő legfiatalabb lárvák a peték és az idősebb fiasítás közötti átmeneti zónában szoktak lenni. A megfelelő lárva már a sejt alján fekszik (a pete áll), és apró "kifli" alakja van, még nem zárt félkör. Fény ellen a sejt alján általában látható a méhpempő kis fénye – a lárva nem lehet "szárazon".

A lárvát mindig óvatosan a hátoldal felől vegye fel. Ezután vigye át a kelyhbe, és helyezze a készített cseppre úgy, hogy a kanál hegyét enyhén meríti a folyadékba – a lárva általában magától simán lecsúszik. Kezdőknek segíthet a sejtek meleg késsel történő megrövidítése körülbelül a magasság felére a jobb hozzáférés és láthatóság miatt. Hasznosak lehetnek a LED-es megvilágítással ellátott dioptriás átlárvázó szemüvegek is, amelyekkel jobban megkülönböztethető a lárvák kora.

Műszaki paraméterek táblázata